N�ha szerencs�snek �rzem magam. De t�nyleg. M�g ha nem is �gy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretn�m... Az az �n egyetlen nagyon nagy probl�m�m, hogy m�g a t�k�letes sem lenne el�g j�: hiszen soha, semmi sem el�g. Valami biztos, hogy kimarad.

Ett�l f�ggetlen�l igyekszem azt is meg�lni (�s t�l�lni), ha nem �gy mennek a dolgok, ahogy v�rtam, pedig ez az �n term�szetemmel nem tartozik az egyszer�en kezelhet� dolgok k�z�, nekem elhihetitek.

Sz�val most j�l vagyok. Legal�bbis nagyj�b�l, mert ez a nap pocs�kan indult, de a v�ge eg�sz j�. Most is lenne m�g sok dolgom, de azt �rzem, hogy megmozdulni alig tudok, sz�val majd kita�lok valamit... mert �gy aludni se tudok, hiszen nem "dolgoztam le" a napi k�telez� mennyis�get. Na mindegy.

Nem mondom, hogy ak�rhogy megy ak�rmi, �n m�r boldog vagyok, de igyekszem... csak olyan rossz azt �rezni, hogy semmi sem el�g. Sosem leszek jobb, el�g j� ahhoz, hogy a saj�t elismer�semet kiv�vjam. Akkor meg mi�rt is v�rn�m m�sokt�l, hogy elismerjenek engem? Kicsit paradox helyzet lenne.

Pedig �n t�nyleg �gy szeretn�k j� lenni. Jobb, mint amilyen vagyok. Sokkal, ak�r sz�zszor, ezerszer is, mert ezt nem �rzem j�nak. Szaladnak el velem (mellettem) a dolgok, �n csak v�rom, hogy mit hoz a szerencse... a tipikus penge�len t�ncol�s helyzet. N�ha �gy szeretn�k �n ir�ny�tani! Legal�bb a saj�t �letemet. Hogy ne legyen mindig valami, csak egyszer �rezn�m azt, hogy el�gedett vagyok.

Na mindegy, nem hisztizek, nem ny�vogok (de csak az�rt, mert f�radt vagyok), hanem kipr�b�lok valamit tal�lni, hogy az elk�vetkezend� egy (k�t? n?) �r�t t�l�ljem m�g - lehet�leg kiss� tev�kenyebben, mint eddig.