Végül mégis "nyafisabb" lesz ez a bejegyzés, mint eredetileg terveztem, de inkább itt nyavalyogjak, mint máshol... nekem ez már valahogy így van, valami mindig van, ami nagyon zavar a bizonyítványban (és lehetőleg kiosztáskor tudom meg), és ilyenkor arra nem is gondolok, hogy amúgy rosszabbra számítottam más dolgokból.

Ilyen volt most a szorgalom. De először inkább megyek is sorban...

Van, amin sokat nem kell magyarázni, például amelyik tantárgyból csak ötösöm volt a félévben, ez most meglepően sok volt (számomra meglepően legalábbis): irodalom, nyelvtan, történelem, angol, francia, ének. (6 db)

Van, ami még ötös és szintén jó: matek (itt annyi, hogy az első jegyem 4 volt, a másik három 5, mondjuk második félévben örülnék a csak ötösnek, mert tudom, és azon múlik, hogy éppen tudok-e koncentrálni), tesi (itt nagyon rendes volt a tanárnő, hogy megadta, de egy tesi négyest is túlélnék - bár így jobban hangzik). (2 db)

Aztán vannak a négyesek: fizika (hát ez elég érdekes összetételű lett... képtelen vagyok egy kisdolgozatot befejezni... a jegyeim: 4/5, 2, 4/5, 3, 4, 3/4, 4; és a két témazáróm 5- és 4+. De a tanár úr szerint még lehet ötös év végére... szeretnék - második félévre már van egy 5- kisdolgozatom - több időt kaptunk...), biológia (ebből 4/5, 5, 2/3-om volt, és az utolsó pont tz, akkor nagyon nem voltam topon, de év végére mindenképpen ötöst szeretnék, mert fakultálni is ebből fogok; az új félévet ötös feleléssel kezdtem, aminek örülök, hogy végre megtanultam felelni), kémia (nem szerettem volna négyest, de miután: 2, 5, 4 a három jegyem, örüljek, hogy ezt megkaptam... ebből is ötöst szeretnék), földrajz (ebből megelégszem a négyessel, az utolsó röpdolgozat kivételével pont négyesre álltam, ami nekem jó, mert eddig mindig 3,6-ra kaptam meg kb. - 4, 2, 5, 5, 3) (4 db)

És van egy darab hármasom: a média. Ebből örülhetek, hogy a hármast megkaptam (1, 1, 1, 5, 4), év végére egy négyessel ki lennék békülve - mivel második félévben témanapos médiánk van, két jegyünk lesz + egynek számítja a félévit, ha 3,5-re állok, akkor már felfelé kerekít, szóval igyekezni fogok. (1 db)

A magatartásom ötös lett, a szorgalmam négyes. Már említettem, hogy ennek az utóbbinak nem örülök túlzottan - bevallom, először nem is igazán értettem. Merthogy ismerem az általános tanulási szokásokat, és tudom, hogy én sokkal többet tanulok, meg nem óra előtt másolok leckét, stb... Meg én tényleg úgy éreztem, hogy jóval többet és rendszeresebben tanulok, mint tavaly, és jobban is tudom a dolgokat... Meg tényleg nem értettem. Végülis megkérdeztem az osztályfőnökeimet, és a kettőből az egyik választ el is tudom fogadni. (A másikban konkrétan annyi volt, hogy nekem nem lehetnek ilyen pocsék jegyeim, mert okos vagyok. Egyrész nem hiszem, hogy bárki az osztályunkból ne lenne okos... másrészt én ezekre szimplán rávágom, hogy akkor nem vagyok okos. Nagyon nem szeretem, ha azt mondják, hogy az eszem miatt jobban kéne tudnom, mert következik belőle, hogyha mindent megpróbáltam és mégsem megy, akkor buta vagyok...) Szóval a másik osztályfőnököm mondta, hogy tudja, hogy én tanulok, de mégsem olyanok a jegyeim, amilyennek kéne lennie, azt mondta, hogy azért lett négyes, hogy tudjam, hogy valamit még változtatni kéne rajta.

Tudom, hogy utálatos dolog magunkat a másikhoz mérni... mert mindig csak azt látom, hogy nekik mennyivel több szerencséjük van, mennyivel egyszerűbben megkapják az én jegyeimet / akár jobbat, mennyivel kevesebb erőbefektetéssel, mennyivel kevesebb aggódással. És valahol tényleg így van, mert én már túl sokat is aggódok rajta, pedig mindig mondom, hogy nem ez számít, hanem hogy mit tudok - de a végén lám, mégis számít nekem a jegy is. És tényleg van olyan az osztályunkban, aki tele van hármasokkal, van kettese is - és tudja azt mondani, hogy jó a bizonyítványa, mert volt, amiből javított (ha másból meg egy csomót rontott is...). Én miért nem mondhatom ezt? Az én bizonyítványom miért nem lehet soha elég jó?

És a végét persze nem arra értem, hogy a tanáraimnak nem jó tőlem, vagy bármi ilyesmi... nekem miért nem jó? Miért van, hogy más meg tud elégedni a fizika kettessel is, amíg nekem a négyes is rossz? Persze tisztában vagyok vele, hogy végül talán én profitálok belőle többet - de akkor is nagyon rossz érzés. Mert jobbnak kell lennem másoknál, magamnál, mindenkinél... és hiába fogadom el látszólag a bizonyítványom, egy ilyen négyes szorgalomnál derül ki, hogy mennyire nem fogadtam még el... hogy pontosan miben/hogy akarok változtatni, hogy ennél jobb legyen, azt majd egy másik bejegyzésben fejtegetem inkább.

Szerencsére ez már csak ami az elkeseredettségből maradt, mert közben már kiöntöttem a szívem néhányszor, és mindenki megnyugtatott, hogy ismét csak túl komolyan veszem az ilyesmit... különben is, csak félévi, különben is, csak szorgalom, és különben sem úgy négyes, hogy nem tanulok. De attól még valahol nekem minősíti, hogy mit gondolnak rólam... pedig én tényleg annyira próbálom - a baj az, hogy az egyetlen, amit a legrosszabb perceimben is fel tudok sorolni a saját jó tulajdonságomként, az éppen a szorgalmam. Mi marad, ha ez sincs? De egyébként tényleg rendesek, amikor barátnőmnek meséltem, hogy négyes lettem szorgalomból, annyit mondott rá, hogy "ezek hülyék". (Persze utána megmagyaráztam, amit nekem magyaráztak...) De valahol ő tisztában van vele, hogy pontosan mennyit is tanulok én, mennyi az a "sok", amiből remélhetőleg most "még több" lesz.

Egyébként ha már adatok, akkor az átlagom: 4,53.