Az alapötlet, meg a tervezés egy része is anyukám munkája. Húgom osztálytársának az anyukájának csináltam az ajándék könyv mellé.
Van róla napi fázisfotó, de azért elég hamar kész lett, úgyhogy ez most sokat nem mutat. :)
1. nap
2. nap
3. nap, még a széle nélkül
szintén 3. nap, de itt már kész a széle :) (kicsit máshogy készült, hogy ne bomoljon le)
na, itt már teljesen kész :)
itt pedig már be is csomagoltam a többi ajándékkal együtt :) A borítékban húgom által rajzolt üdvözlő lap és "Enikő bábu" van, az volt a kérés, hogy csak a levehető részét díszítsem, mert ha túl szépen csomagolom be, nem fogja az ünnepelt kibontani. :D
itt meg közelebbről (bár a ragasztó élőben nem látszott ennyire), átlátszó gyöngyök vannak rajta :)
Viától kaptam a hímzett póló ötletét, sokáig azt hittem, hogy piszkálni fog és nem akartam megcsinálni, de aztán rájöttem, hogy mégis muszáj. :) Egyébként nem piszkál, sőt, gépben mostam ki és semmi baja.
Az alap minta ihlete magyar órán jött, először megrajzoltam kézzel, aztán géppel (meg plurkön zaklattam mindenkit, hogy válasszanak ötezer színezésből - innen is köszi):
Egyébként a szöveg olyasmit jelent, hogy "ez neked van", "ez érted van", "ez a tiéd"... :) (Ha nem látszana, a lényeg, hogy a szöveg szív alakban van.) És egy Celine Dion szám címe, ezt érdemes hozzá hallgatni:
Kicsivel próbálkoztam anyukám tanácsára, hátha mégis piszkálna.
Aztán lemostam a papírt... itt már látszik, hogy nem mindenhol tökéletes, meg kicsit ott is marad a papír (egyébként a gépi mosás után jobb), de azért szerintem első próbálkozáshoz képest szép lett. :)
Itt még vizes... :)
Itt meg még elég papíros, most már kevésbé az... :)
Ez meg egészen addig egy remek fotó volt, amíg rá nem jöttem, hogy tükörbe fényképezve pont fordítva látszik a szöveg... :D
Barátnőm nagy örömére (akinek már egy ideje ígérek egy teljesen másikat :D) újabb hímzést kezdtem el. De mentségemre legyen mondva: három nap alatt be is fejeztem. És csak azért nem kettő alatt, mert közben megváltozott a véleményem a cérnáról és olyan meg nem volt nálam, amilyet akartam. :)
Egyébként a minta most nem saját, hanem a cross-stitching.com-ról szedtem, de tetszik, olyan kis aranyos. Viszont nem biztos, hogy minden stimmel rajta, mert az minta nem látszik rendesen, szóval néhány helyen kreatívan oldottam meg a dolgot. :D
Egyébként meg megint naponta fényképeztem, ez így olyan jó, lehet, hogy rászokom.
Péntek. Idáig jutottam, mert már koppant a fejem... :)
Szombat. Itt az említett szürke cérna hiánya szakított meg (eredetileg feketével terveztem, aztán rájöttem, hogy szürkén sokkal jobb lesz.)
Vasárnap. Ilyen lett a kész, illetve még nem teljesen, mert ez magában még nem olyan szép, eleve a kerethez terveztem. (Egy másik hímzéshez vettem, ami viszont túl sápadt lett volna benne, így végül ő kapta.)
Szóval kivasaltam (amennyire tudtam)...
És megkapta a keretet. Nem, olyat nem nagyon sikerült róla csinálni, amiben nem vagyok benne, mert nagyon tükröződik... sőt, tulajdonképpen igaziból sokkal szebb, azt nem tudom visszaadni, de használjátok a fantáziátokat. :D Azért még egy-két polcos fotóval próbálkoztam...
Szóval befejeztem. Bevallom, amikor elkezdtem, nem számítottam arra, hogy ilyen gyorsan kész leszek, sőt, tervezgettem, ahogy még nyáron is ezt fogom hímezgetni... aha :) De most gondoljatok bele: a 2011 karácsonya előtt készült hóemberes képet és ezt is 17 napon keresztül hímeztem. Azért valamiféle haladás mintha látható lenne... :) (Na jó, ezzel a minta miatt azért több "gond" volt.)
Először kaptok egy olyan "műhelyfotót", amit még a múlt héten akartam kitenni, csak elfelejtettem..
Most nem hihetetlenül cuki? :)
Vasárnap. A téglafalat teljesen befejeztem, a padlót is majdnem.
Hétfő. Ezek még nem az egész naposak, csak kész lett az összes keresztszem, így ezeket külön is lefotóztam... azért nem tudtam megállni, hogy nekikezdjek egy kicsit a körvonalnak is:
Szóval az Eiffel-torony teljesen kész lett, meg a téglafalat is elkezdtem...
Kedd. Kész lett. Több fotót csináltam, mert az "eredetit" nehéz - nem is nagyon sikerül - így, fényképen visszaadni, olyan büszke vagyok rá, még akkor is, ha kétségtelenül vannak hibái. :)
Niki, neked nagyon hálás vagyok az ötletért, köszönöm, imádtam csinálni ♥ Remélem, hogyha végre szeptember lesz (ebből a szempontból már várom, úgy odaadnám már), Andrisnak is legalább annyira tetszeni fog, mint amennyire én imádtam csinálni. :)
Azért jövök még róla bejegyzéssel, ha be lesz kereteztetve, azon is sok múlik ám, ki fog simulni, meg szebb lesz, meg ki fogja emelni, meg minden. Csak az már annyira nem az én ügyességemen múlik :)