Sziasztok!

Igen, az alagút vége - vagy eleje vagy nevezzük, ahogy akarjuk - már végre látható, úgyhogy most kezdek nemelkeseredve lenni, ennek örülök, mert már hiányzott ez az érzés. Ma úgy, hogy nem volt rendes iskola szinte mindent el tudtam végezni, amit terveztem (és még a mából s van egy óra, amit sajnos ki is akarok használni).

Aztán persze problémák mindig vannak, és amint leadsz egyet, jön helyette kettő, de ez gondolom mindenkinél szokásos. A lényeg, hogy igyekszem nem ezek alá kerülni. Jövő héten egyedül leszek itthon a főnök (mert mi így mondjuk), de utána meg már nyár, szóval már érdemes tervezni.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én annyi mindent szeretnék most elérni hirtelen, hogy összeszámolni is nehéz. Azért egy próbált megér.

Például a lefektetés. Az elmúlt hetek küzdelmei árán sikerült egy rendszert létrehoznom, ami azt jelenti, hogyha valami csoda folytán én nem esek ki a dologból (lásd. szerdai egész napos alvás...), akkor Hildus kb. fél kilenctől készül a fürdésre, tehát eszébe jut, hogy ő még nem evett, stb. Ha minden oké, akkor kilenckor tényleg el tudom kezdeni fürdetni, fogmosás, hajszárítás (gyakorlatilag az a ritka, ha nem vizezi össze, mert pont akkora a lobonca, hogy a hajpánthoz hosszú, a gumihoz rövid), stb., ez kb. fél tíz-háromnegyed tíz. Utána szellőztetés, új víz, hosszúmese (imádok mesélni neki, ő meg szereti a mesét, szóval ezt semmiképpen sem csökkenteném, most már komolyabbakat is olvasunk, néha Bernát is becsatlakozik), mindenkipuszi, és tíz-fél tizenegy között max. alszik. Na ez azért egy ötéves gyereknek kicsit késői... Főleg, hogy közben nekem még a Bernátot is rá kell vennem, hogy valahogy jussunk el a lefekvésig. Ebből szeretnék egy előbbi vacsorát csinálni, és egy fél kilences fürdést első körben, aztán majd kiderül.

A másik nagy dilemmám a számítógép-TV kérdés, mert tartom, hogy nagyon sok van belőle nekünk, nem kéne ennyi. Az a legnagyobb bajom vele, hogy a t9bbi dolog közben valahogy kimarad a gyerekek életéből, hiába van tele a szoba játékokkal, ő "unatkozik", hiába lenne ott a testvér, vele már csak együtt punnyadni lehet... itt a nyár, nekem is több időm van, ezzel szeretnék valamit kezdeni.

A kezdő lökést ezzel kapcsolatban viszont nem a nyár adta meg, hanem az, hogy Bernát most jött haza erdei iskolából, és ma már hozzá se lehetett szólni, aludni kergerni is alig, mert olyan elvonási tünetei voltak, hogy már nem is evett, csak a gépet bambulta... na most ez így nagyon nem jó. Hildussal sokkal könyebb, mert ő ugyan hisztizik, ha nincs egész nap mese, de ha van alternatíva, nagyon hamar igényli a foglalkozást. Viszont Bernáttal nem lehet sajnos ez a helyzet... az a baj, hogy ő eleve nagyon rá van már állva erre, meg nála korántsem vagyok ennyi befolyással. Előbb ér haza, amíg én meg nem jövök, biztos, hogy ilyesmit csinál, kéthetente hétvégén (saját tapasztalatból tudom) hogy csak a gép előtt ül, eszik és létezik (onnan csak fürdőszobába és aludni megy el), nos, ilyen feltételek mellett nehéz neki megmutatni, hogy van jobb alternatíva. Ideig-óráig (amíg nem vesznek össze halálosan a húgával) le tudom kötni, de egy idő után vágyik vissza a "semmittevésbe".

Sajnos ezekkel kapcsolatban vaskalaposak az elveim, a számítógép-TV egyéb káros hatásairól pont eleget hall mindenki. Én már nem tartom magam egyik rabjának sem, jó, hogy van, használom is, de nem függök tőle. Én már nem. (Amiben benne van, hogy ez valaha másképp volt.)

Sziasztok!

Tök jó, már egyszer elkezdtem, csak a flash bővítmény összeomlott, úgyhogy elveszett... na mindegy.

Szóval most egy kicsit az oldalról szeretnék írni, mert mostanában eléggé hanyagoltam, pedig ötlet az lenne - csak hát (mint mindenhonnan máshonnan) innen is hiányzik a befektetett idő. Fogalmazzunk úgy, hogy tegnap este öttől gyakorlatilag egy rövid megszakítással reggel hétig aludtam... az elmúlt hetek nem voltak éppen egyszerűek, de túléltük. Szóval lassan kicsit lazíthatok a tempón (már ami a dolog iskolai részét illeti).

Szóval az oldalról... Fruzsi javaslata alapján létrehoztam egy külön részleget a gyerekszáj történeteknek, a Mosoly menüben találjátok, az eddigi kettőn kívül egy harmadik nagyonaranyosat is betettem. ;)

Aztán... az elmúlt napokban javítgattam a Zene-bona menüs fordításokon, leginkább a francia verzióknál, mert elég pontatlanok voltak. Pl. most már tudok ám múlt időt is, nemcska közelit, amolyan rendeset is. :) (Passé composé, ha ez mond valakinek valamit.) A rossz hír az, hogy francia órából már csak kettő van az idén... a jó az, hogy még mindig imádom, ma volt is egy kutatókéjszakájás kérdőív az iskolában, ahol kérdezték a három kedvenc tantárgyam sorrendben. Az első a francia lett (fel a kezekkel, aki nem találta ki!), a második az angol, a harmadikon igazából sokat gondolkoztam, de végül a kémiát írtam be. Nem mintha magához a tantárgyhoz különösebben tudnék kötődni, nagyon sok bajom volt már vele (addig az egy évig, amíg más tanította), de a tanárnőt imádom, és nagyon sok mindent (nemcsak kémiát) tanultam már tőle, szóval ennek ez az oka. (Jó kis belső monológ, az oldalról írok, mi?)

Holnap egyébként a Szépművészeti Múzeumba megyek (múzeumi nap az iskolában), és nem a saját osztályommal, mert ők kirándulni mennek Révfülöpre, hanem a D-sekkel, aminek viszont nagyon örülök. :)

Egyébként végre sikerült elküldenem a körlevelet, amit hetek óta tervezgetek, most már érzem úgy, hogy újra el tudom indítani a karavánt. Remélem, menni is fog.

Ezután a nap után jön a holnap?

" - Ha én egyszer elmegyek egy rövid sétára, és nem tudom, merre van a visszafele út, segít mindig a tenyerem.
 - Tényleg?
 - Igen, mert a visszafele utat ismerem. Úgy ismerem, mint a tenyerem."

Imádom! :)

MEGLETT A CICA!!!!! :) - köszönöm mindenkinek a segítséget!

Kétves, ezüstszürke, borostyán szemű karthauzi cicám 2011. május 29-én este (vagy 30-án délelőtt) eltűnt Hűvösvölgy (Budapest, II. kerület széle) környékéről. Kérlek, hogyha láttad Őt, esetleg megtaláltad, szólj nekem, akár itt, akár az e-mail címemen (norina@grund-taxe.hu)!

A neve Pamacs, de mi többnyire Micskusznak hívjuk, arra jobban hallgat. Félénk, házban tartott cica.