Mert hogy kiderült, hogy én vevő vagyok az ilyesmikre, főleg azokra, ami kreatív is - ez a "kérdezgetős" például ilyen. :) Ráadásul Szamii kérdései tényleg nagyon tetszenek, mert nem két szó, amíg válaszol az ember rá. (Némelyikből akár külön bejegyzés is lehetne.)

Szóval köszönöm szépen! :)

1.) 11 dolog rólam (itt nézzétek el, ha olyat írok, ami már volt, vagy nem annyira érdekes, azt a tizenegy dolgot írom először, ami eszembe jut magamról)
 - Maximalista vagyok. Ha csak egy szó lehetne, amivel jellemeznem kellene magam, ez lenne. Érdekes, mert alapvetően nem tartom jó tulajdonságnak, sokkal több negatív eredménye van, de nem változtatnám meg, mert "az már nem én lennék".
 - Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy a világ összes problémáját nekem kellene megoldanom, és ha nem sikerül, akkor elkeseredek. (Bár ez is kapcsolódik a maximalizmushoz.)
- Szeretek beszélni, de ezt a legtöbben el sem hiszik rólam, mert nehezen nyílok meg. Akitől viszont már "nem félek", azzal tényleg tudok beszélgetni, mert véleményem, az mindenről van. :)
 - A féltékenység az a tulajdonságom, ami szerintem a legrosszabbak közé tartozik, igyekszem leplezni, amennyire lehet.
 - Empatikus vagyok és igyekszem lenni, a legtöbb ember szerint néha túlságosan is, néhányan azt mondják, hogy "életképtelen" szinten. De ezt én egyáltalán nem sajnálom, szerintem ez így helyes.
 - Amióta az eszemet tudom, gyerekekkel szeretnék foglalkozni, anyukám szerint ez "születési rendellenesség" (mármint jó értelemben, őt ez nem zavarja), mert már három évesen is az egyéves kisbabákat kerestem.
 - Időbeosztást nagyon szeretnék, de körülbelül lehetetlen, mert mindig háromszor annyit tervezek, mint amit amúgy képes lennék megcsinálni. Azért kitartóan próbálkozom...
 - Szeretek tanítani, ezt is szinte amióta megszülettem, alsóban úgy tanultam, hogy volt egy babás polcom és őket tanítottam. Volt tábla, felelés, ellenőrző, na meg minden babának külön személyisége hozzá, így én is sokkal könnyebben megtanultam az anyagot. Egyébként azóta is tanuláson keresztül tanulok a leghatékonyabban, bár ez úgy tűnik, nem egyedi eset... (lásd itt)
- Ha már munka, akkor most gyógypedagógus szeretnék lenni, és ez már elég komoly alapokon nyugszik. Ez az a téma egyébként, ami igazán érdekel is, órákat vagyok képes róla olvasni. Azt azonban nem tudom, hogy onnantól milyen irányba mennék (logopédia kivételével bármelyik szóba jön).
 - A legtöbb dologban teljesen különbözöm a kortársaimtól (ez mondjuk mindig így volt), teljesen más érdekel, satöbbi... Nem is nagyon szeretnék olyan lenni. Ettől függetlenül nincs felsőbbrendűségi érzésem velük szemben (bár nyilván ha nem akarok olyan lenni, nem tartom azt sem jobbnak, de az ő dolguk), csak nem és kész, az nem az én világom.
 - A legtöbben szerintem "stréberként" definiálnának, és annyiban igazuk is van, hogy szeretek tanulni és fontosnak is tartom. Na meg szerintem nekem most ez a legfontosabb "feladatom". Aztán persze tudom, hogy csak a tanulásnak élni semmi értelme, de azért nem elhanyagolható dolognak kell lennie - megint csak szerintem.

2.) Válasz Szamii kérdéseire

1. Szerinted elítélhető valaki a rossz helyesírása miatt? Te elítélsz valaki emiatt? (Nem pl. egy vesszőre gondolok, hanem ha mindenhol szembetünően rosszul ír valaki valamit.) Vagy a tanulási eredményei miatt? Akik 2-es tanulók és / vagy bukdácsolnak,( sőt még büszkék is rá)?
Konkrétan azért, mert valakinek nem megy a helyesírás, nem ítélek el senkit (például a testvérem diszgráfiás és ettől függetlenül okos), mert ez azért "tehetségen" is múlik. A "figyelmetlen" írás egy kicsit más tészta, tehát ha pl. valaki nem hajlandó nagy betűvel kezdeni a mondatait (vagy netalántán "cuki" szavakat használ), az már engem zavar. Persze nem csetre vagy ilyesmire gondolok, ott nem kell annyira figyelni pl. a nagy betűkre, de egy blog bejegyzésnél már zavaró. Ott mondjuk esetleg akinek rosszabb a helyesírása, az is írhat wordben, mert van, ahol tényleg az olvashatóság rovására megy.
A tanulási eredményre is többféle válasz lehet. Azért, mert mondjuk valaki nem kitűnő, vagy mondjuk vannak hármasai is, senkit nem ítélek el, mert attól lehet, hogy például sokat tanul, csak az adott tantárgy nem megy neki vagy ilyesmi. Mert azért általában annyira nem látok mögé, hogy valakinek miért vannak rossz jegyei. És nem a jegyeken múlik elsősorban, hogy valaki milyen ember.
Ahol viszont kettesei vannak, bukdácsol, ÉS büszke is rá (már arra, hogy nem igyekszik jobban), ott szerintem probléma van, és igen, az ilyen emberek elítélhetőek is akár, mert a szándék sincs rá. Lehet, hogy később "megjön az esze", de valamennyi felelősségérzet biztosan kell - szerintem.

2. Szerinted mi a legidegesítőbb tulajdonság egy emberben?
Húha, ez így elég nehéz kérdés, ha konkrét emberről szólna, talán könnyebb lenne. Szóval felsorolok néhányat... Nem bírom, amikor valaki elsüllyed az önsajnálatban és meg sem próbál semmit tenni érte, hogy a helyzet változzon. (Lehet magad sajnálni, csak csinálj is valamit, mert különben nem jutsz előre.) A rosszindulatot nagyon nem bírom, bármilyen hibát elkövethetsz, ha jóindulat van mögötte, de a "gonoszság"... szerintem arra nem nagyon van mentség. Ugyanígy az egymás háta mögötti fröcsögés, kibeszélés is a gyengém, főleg, ha az illető utána mézesmázoskodik velem - ilyenkor azt szoktam mondani, hogy "ignorance is bliss", és én nem is akarom tudni, mit mond rólam amúgy, addig vagyok boldog ember. Előrébb úgy se leszek vele, ha tudom, hogy utál, az ő baja, hogyha ezt nem bírja a szemembe mondani.

3. Te szoktál jópofizni valakivel? Akikkel jóban vagy / beszélsz, szerinted azok őszinték veled?
Pont kapcsolódik az előző végéhez. :)
Alapvetően ezt többféleképpen értelmezhetem. Tulajdonképpen mindenkivel "jópofizok", mármint ha valakit tényleg utálok, akkor hozzá se szólok, de akit nem bírok, azzal is kedves vagyok, ha hozzászólok.
A kétszínűség szintjén viszont nem, nem szoktam hazudni a másik szemébe, a háta mögött meg pocskondiázni, akiről megvan a véleményem, arról megvan, annak nem fogom a szöges ellentétét mondani, ha beszélek vele. Mondjuk nyilván azzal sem megyek oda, hogy "szia, elegem van belőled, utállak és elítélem a viselkedésem", de ha valaki szemétkedik velem, azzal közlöm akkor.
Másrészt ha valakit utálok, azt igyekszem elkerülni, amennyire lehetséges.
Hogy velem őszinték-e? Általában nem. Nagyon sokan vannak, akikről ezt tudom is, de "társalgási szinten" beszélek velük (az osztálytársaim nagy része). Szerintem egy barátság viszont addig tart, ameddig ilyen nincs, ha valaki csak jópofizik velem, az utána biztosan nem lesz a barátom. Jelenleg eléggé le van redukálva a számuk, de köztük nincs ilyen. :)

4. Szerinted ha valakin 3kg vakolat van, divatmániás és állandóan a pofája állapota érdekli és csak arról nyavajog, akkor az ribanc vagy lehet jófej és kedves, aranyos lány?:D
Hát attól még nem biztos, hogy rosszindulatú, akkor meg rosszba nem leszünk, de közel biztos nem kerülünk, nem lenne közös témánk. :) Szóval ez engem általában zavar, persze ettől még csinálhatja (főleg, hogy pl. aki erősen festi magát, annak általában az önbizalmával is baj van - szerintem), de a divatmániához, meg a szépítkezéshez én tényleg nem tudok hozzászólni.

5. A mai világban mennyire tartod fontosnak az olvasást?
Én fontosnak tartom, szerintem ezt nem kell függővé tenni a mai világtól, az olvasástól mindenki csak több lesz, igyekszem a húgomnak is minden este olvasni, amíg ő még nem tud, hogy így is benne legyen. Nem azt mondom, hogy ha nem olvasol naponta regényt, akkor nem vagy ember, mert én sem olvasok, sokszor nincs rá időm. Régen imádtam, és rengeteg könyvem is van (a tizenegyedik szülinapomra pl. tizenkét könyvet kaptam, és Anyu máig úgy emlékszik vissza, hogy annak örültem a legjobban :D), most is szeretek, de azért már nem ez tölti ki a napom nagy részét. Mindig elolvasom a kötelezőket, húgomnak is szoktam olvasni (ezt már írtam), könyveket saját szórakozásra akkor, ha valaki kölcsön ad valamit. :) (Ami egyébként gyakran megtörténik, mert a barátnőim is szeretnek olvasni.) Bár mondjuk nyár elején két hét alatt négy hatszáz oldal körüli könyvet olvastam ki egy írónőtől. :) Meg jelenleg próbálok megtanulni idegen nyelven is olvasni. De hát egy kis Agatha Christie-vel vagy Szabó Magdával bármikor le lehet venni a lábamról... Neten is szoktam olvasni amatőr írós oldalon, de azt egyre ritkábban. Meg félek bárminek nekikezdeni, mert hozzá ragadok. :D
Szakirodalmat is olvasok, bár könyv formájában mostanában annyira nem, pedig csomó lenne, ami érdekelne... De interneten sokat. :)
Szóval szerintem az olvasás fontos és élmény, pl. tévézés helyett kifejezetten ajánlom. A probléma az, hogy én tévézni nem nagyon tévézek, max. neten sorozatot, akkor meg hímzek közbe, amit olvasás közbe nehezen lehetne. :))

6. Szerinted létezik igaz szerelem? A múltban sokkal őszintébb volt? Ezt befolyásolja a facebook és, hogy egyre több 'érdekes' lány van?
Szerintem létezik, de a facebookos szerelmeket nem definiálom annak. Nem hiszem, hogy a múltban őszintébb lett volna, én nem nagyon hiszek ebben a múlt-jelen összehasonlításban, régen is azt mondták, hogy bezzeg mégrégebben milyen jó volt. Persze amikor még annyira régen volt, hogy kényszerházasságok születtek, arra se mondhatod, hogy igaz szerelem... Szerintem mindig volt, van és lesz is, de nem hiszem, hogy az igazi szerelem kérkedik magával vagy hivalkodó lenne, nem valószínű, hogy facebookról le tudnád nyomozni, hogy van egyáltalán. :) Ha igen, akkor sem az álszent üzenetekből vagy a csókolódzós képekből... Főleg, amikor valakinek facebookon borzasztó őszinte, régen tartó szerelme van, aztán szünetben meg más lányt csókolgat (megtörtént eset). Szóval azt mondom, hogy van őszinte, de az ilyen nem az.
Nagy lelki problémám ez nekem már rég óta, mert félek az elutasítástól, a szakítást/válást pl. fogalmam sincs, hogy élném túl az én személyiségemmel. Viszont azt látom, hogy körülöttem az összes házasság, hosszú távú kapcsolat megy tönkre... ettől persze az én életem lehetne még üdítő kivétel és remélem is, hogy az lesz, de ezek a jelek nem túl biztatóak.

7. Csalódtál már legjobb barátnak hitt illetőben?
Igen. Nem is egyszer, sajnos. Hajlamos vagyok naiv lenni, a dolgokat túl rózsaszínnek látni, és abból kiindulni, hogy minden ember rendes. Ez az utóbbi elég sokszor visszaüt, amikor kiderül, hogy az emberek igenis gyakran nem a szeretetet vagy a rendességet helyezik előre, és barátságok mennek tönkre számításból.
Persze utólag azt mondom, hogy veszett fejsze volt eleve, de akkor mindig nagyon fáj és évek kellenek, hogy azt tudjam mondani, hogy elengedtem a dolgot. Nekem ez nehezen megy, mert én mindig úgy vagyok vele, hogy örökre szól, meg mindennél jobban szeretem a hozzám közel lévőket. És ha mérges vagyok, és belegondolok, hogy a veszekedés miatt el is veszíthetek valakit, rögtön nem leszek mérges...

8. Számodra milyen a jó szülő? Te milyen szeretnél lenni?
Ez egy nagyon jó kérdés, nem tudom, mennyire sikerül majd kifejtenem, amit gondolok róla, azt hiszem, sokat írtam már erről.
Természetesen nagyon jó szülő szeretnék lenni, mindenkinél jobban csinálni, de nyilván nem ilyen felületesen kell kezelnem ezt a kérdést. :) Szerintem egy jó szülőnek az első szempont, hogy a gyerekének jó legyen - és ez azért nagyon sokszor teljesül ám. Szerintem egy jó szülő képes beismerni a gyerekének is, ha hibázott, mert az élet nem arról szól, hogy ne hibázzunk, sose kiabáljunk, mindig türelmesek legyünk, mert van, amikor nem megy. Inkább arról szól, hogy tudjuk, hogy mikor nem voltunk igazán "jók", és hogy a gyerek is tudja, hogy ezt mi tudjuk. Szerintem jó szülő az, aki igyekszik mindig jobbá válni, akinek fontos a gyermeke sorsa, igyekszik vele foglalkozni, érdekli a gyereke személyisége, a világ, amiben ő él. Szerintem egy jó szülő közelében biztonságban érzi magát a gyerek, egy jó szülő tudja közvetíteni azokat az értékeket, amiben hisz.
Szerintem amivel nekem szülőként gondom lehet majd, az egyrészt a túlzott kötődés (ami egyébként vicces, mert anyukámnál jó szülőség kérdésében ez a mumus, amitől félni kell), másrészt a türelmetlenség, ezeken majd nyilván igyekszem változtatni.
Hogy végül milyen szülő leszek, az majd kiderül...

9. Szerinted a facebookfüggőség, a folytonos oldalszerkesztés, vagy az MMORPG (metin, goa, cabal) és egyéb játékok a rosszabbak? Vagy ha valaki napi 8-10 órát gépezik, akkor mindegy, mert ugyanolyan rossz?
Abból indulok ki, hogy a 8-10 óra gépezés mindenhogy rossz (na jó, ha valaki gépen dolgozik, az enyhítő körülmény). Ez saját tapasztalat: volt időszakom (azok a hétvégék, amiken apukámhoz jártam), amikor ennyit gépeztem (meg jóval fiatalabban olyan is, amikor tévével volt ugyanez - a kettő közül akkor már inkább gép, az legalább aktív cselekvés). Sokkal feszültebb, idegesebb lettem tőle, voltak elvonási tüneteim, csak itt éreztem jól magam, itt  tudtam "kikapcsolni". Akkor már mindegy volt, hogy tulajdonképpen pontosan mivel is foglalkoztam...
Persze azon kívül, hogy nem mindegy, hogy mennyit, az sem mindegy, hogy mit. Én nagy játékos sosem voltam, de azok okozzák a legnagyobb függőséget, szerintem nagyon-nagyon mértékkel kezelhetőek, de a napi több óra játék nem jó (ezt például öcsémen lehet megnézni, hogy mennyire nem)
Oldalszerkesztős nálam is volt, mármint hogy sokat szerkesztettem oldalt (nem függőség szinten, mármint nem azért ültem gép elé), de szerintem a felsoroltak közül az van még viszonylag rendben, mert ha az ember oldalt szerkeszt, akkor valamit létrehoz mindenképpen.
A facebookfüggőség azért veszélyes (meg minden más közösségi oldal is), mert egyfajta pótlék, a "normális" társas élet elől. A facebookot én nem bírom, tehát a folytonos állapot kiírogatás, érdekes fényképek, egyebek nem... Én is használom a facebookot, legtöbbször csoportokat olvasok benne, meg néhány oldalt, amit követek. Közösségi oldalból, amit szeretek, az a plurk, ez fogott meg először, ott tulajdonképpen tényleg beszélgetünk, többen. Az valahogy része az életemnek, de plurk függőnek sem tartom magam azért - viszont sok ember van, akivel ott tartom a kapcsolatot vagy ott ismertem meg, ez a része a dolognak áldás. :)

10. Mik azok a dolgok az életedben, amik a legfontosabbak?
Az ilyen jellegű kérdésekre sosem tudok normálisan válaszolni. :) Természetesen nagyon fontos a családom (inkább a szűk családi kör), a kishúgommal szinte össze vagyok nőve. Fontosak a barátaim, akikkel a barátságunk teljesen őszinte és működő; mára már alig van ilyen, de nem bánom annyira (nem mennyiség, hanem minőség - ugyebár). Fontos az, hogy megfeleljek az elvárásoknak, hogy mindig jobbra törekedjek, és hogy ezért dicsérjenek / lássam az értelmét / hasznosnak érezzem magam tőle. Fontos a kötelesség, a tanulás, az, hogy a jövővel is foglalkozzak. Fontosak az idealizált elképzeléseim.

11. És az utolsó kérdésem... hm... szerinted meddig természetes egy lány kinézete, mennyi az elfogadható vakolat és egyebek..  (pl. körmök színe vagy műköröm, rikító színek)
Nem tudnék egy konkrét határt mondani, hogy addig jó és onnantól semmiképpen sem, de azért persze vannak sztereotíp elképzeléseim. :) Persze a legfontosabb, hogy az illető jól érezze magát úgy, a szépség legnagyobb részt úgy is azon múlik.
Én nem sminkelek, de azzal sincs gond, aki igen. Bár onnantól, ha maszk lesz rajta és már nem is látszik az "igazi arca", már nincs rendben, a smink olyan dolog - szerintem -, aminek nem szabad eltakarni.
A körömfestés abszolút oké (bár a műkörmöket nem bírom), a kreatív megoldásokat szeretem is, de színben sem tudok olyat mondani, amitől kifutnék a világból. Néha én is festem, de hétköznapra (iskolába) nem szoktam, pedig most már szabad "hivatalosan" is. :)
Amit nagyon nem bírok, az a piercing, engem visszataszít és kész, ettől még nem az ördög, aki olyat visel, szóval ilyen alapon igyekszem nem ítélkezni, de nekem nem jön be. (Nálam az egy fülbevaló az oké - azokat szeretem is egyébként.)
A tetoválásokat se szeretem, nagyon ritkán van egy-egy, amire azt mondom, hogy rendben van, de magamon sose, még a lemosható tetoválás se tetszik. :)
Még a hajfestés esetleg, ami ide sorolható... a természetes a legjobb elven vagyok, de mondjuk ha valaki attól jobban érzi magát, akkor festhet. :) Mondjuk a nem valóságos színek (pl. kék, zöld, rózsaszín) nekem nem tetszenek.

3.) Kérdéseim (valószínűleg nem lesznek ugyanilyen jók - ha van hasonló, előre is bocsánat -, de azért igyekeztem gondolkodtatóakat összehozni, olyat, amiről nekem is van véleményem. Meg olyat, ami nyitott kérdés és nincs rá egyértelmű jó válasz.)
1) Szerinted fontos a tanulás? A feladatodnak tartod, hogy jól tanulj, vagy megelégedsz egy elég jóval (nem az a lényeg, hogy hányassal, hanem hogy egy nem különösebb erőfeszítést igénylő szinttel), mert úgy sem számít az életben? Hasznos egyáltalán, amit az iskolában tanulunk vagy csak legyen meg az érettségi és a jó jegy abból, amit tovább viszel, aztán el is felejtheted?
2) Sokat foglalkozol a jövőddel? Van valami konkrét terved vagy kevésbé konkrét vagy még nyitva hagyod a lehetőségeket? Ha van, akkor teszel érte, hogy megvalósuljon vagy csak egy terv?
3) Van olyan álmod, amit szeretnél, de szerinted nem reális és ezért lemondtál róla? Ha bármihez lenne lehetőséged, bátorságod, pénzed (és minden más, ami esetleg hiányzik) mit tennél?
4) Szívesebben éltél volna régebben? Szerinted jobb vagy rosszabb volt akkor vagy egyszerűen más? Mi változott egyáltalán?
5) Van önbizalmad? Normális, ha valaki alábecsüli saját magát? Ha tudod, miben vagy jó, az már egozimus vagy csak egészséges önbecsülés?
6) Volt már olyan rokonod / régebbi barátod, akivel már egyáltalán nem tartod a kapcsolatot? Össze lehet veszni valakivel annyira, hogy hallani sem akarsz felőle vagy a megszűnt barátságokat is megtartod olyan szinten, hogy elbeszélgettek? Lehet-e például legjobb barátból simán haver?
7) Szoktál valamit alkotni? Gondolok itt akár rajzra, akár számítógépes grafikára, akár bármilyen kézimunkára... Tudsz olyan dolgot mondani, ami csak a te alkotásaidra jellemző?
8) Szoktál kézzel készült ajándékot adni? Ha igen, akkor magában vagy veszel mellé valamit? Van ennek "manapság" létjogosultsága, szoktak neki örülni? Te örülsz ha ilyet kapsz?
9) Blogot olvasni is szoktál vagy csak írni? Szerinted mitől jó egy blog? Úgy is lehet izgalmas, ha nem ismered az illetőt? Melyiket szereted jobban: ha valaki a napjairól ír vagy ha a gondolatairól?
10) Ha egyetlenegy szóval jellemezhetnéd magad, mi lenne az? (Tudom, hogy nehéz. :)) )
11) Milyen apró dolgok vannak, amik boldoggá tesznek? Ne arra gondolj, ami nagyon fontos vagy nélkülözhetetlen az életedből, hanem egészen apró dolgokra, amire jól esik gondolni, megmosolyogtattak vagy ilyesmi. :)

4.) Akinek adom
Szigorú utasítások: vegyétek szabadon, nem muszáj kitölteni, nem sértődöm meg, ha nem. :) A kérdések közül is lehet szelektálni nyugodtan, és nem muszáj ám annyira hosszan válaszolni rá, mint én. :)
Fruzsi, Fanni, smileyfabrik, KaitoAyu és Szamii (ha van kedved ezekre is válaszolni) :)
Érdekelne, hogy mit gondoltok ezekről a kérdésekről... :)

+1.) Akik már kitöltötték
Csak hogy ne kelljen keresgetnetek, linkelem a bejegyzést a névre. :)
KaitoAyu, Szamii, Fanni, smileyfabrik