Kisgyerekként borzasztó rosszul ettem (körülbelül semmit), így sok olyan ennivaló votl, amitvel anyukám szórakozott, hogy biztos legyen kedvem hozzá. Ilyen volt például a lekvár csigás tejbegríz, a kecsappöttyös virslikarikák, meg a lekváros kenyér tejszínhabbal.

Ez utóbbit ettük húgommal egyik délután, és amikor a második kenyerét csináltam, eszembe jutott, hogy az egyik legyen mosolygó fejes. :) Ő meg összerakta a kettőt és így lett egy ember...