2013.03.09. 22:41, NorinAudrey
Nem az első és nem is az utolsó bejegyzésem Olaszországról, ahol csereprogramon voltam. :) Előre annyit, hogy nagyon jól éreztem magam, az olasz család nagyon kedves volt, a program is jó volt (még ha kicsit sok is néha, meg esténként túlélésre játszottam), már nagyon várom a magyarországi részét (kevesebb, mint két hét múlva lesz). :)
Először azért "ajándékos" bejegyzést írok, mert van, amit nem bírom ki, hogy ne mutassak meg, a többi képből meg még amúgy is válogatni kell (csináltam kb. 500 darabot).
Szóval ha már említettem, hogy milyen aranyos volt a fogadó család...
Ezzel vártak a konyhában. :) ("Üdvözlünk Norina! Mi leszünk a családod ezekben a napokban. Érezd jól magad! =)")
Szóval ezek ők... :)
Ezt is akkor kaptam, amikor megérkeztem... annyira aranyosak, és még ők lepődtek meg, hogy vittem ajándékot :) (de örültek neki, főleg az anyukája a hímzésnek)
Ezt meg a hat (bocsánat, most már hét, ott voltam pont a szülinapján) éves kisöccse, Stefano rajzolta nekem. :) Pont láttam, amikor ügyködött azzal, hogy mindenhova odaírja, hogy Norina, gyorsan el is takarta :)) Egyébként vele is nagyon jóba lettünk. :)
Én meg őszintén már teljesen el is felejtettem, hogy ilyenkor a fogadó család a végén is szokott ajándékot adni, szóval meglepődtem... az anyuka mondta, hogy valami személyeset akart, de nem nagyon talált, úgyhogy keresett valami finom olasz dolgot. Ez ilyen mandulás habcsók, már elfogyott, finom volt. :)
Ez meg kávé, ezt is a végén kaptam. :) Egyébként a kávézós történet vicces, mert első nap nem kínáltak, de délután eszükbe jutott (ők este is isznak), én meg olyan lelkes voltam, hogy onnantól mindig megkínáltak. :D Meg megkérdezték egyszer, hogy milyen a magyar kávé... én meg mondtam, hogy az olasz :D (Ezt még nem kóstoltuk, na de majd...)
Nálunk (mármint családon belül) annyira nem szokás szuvenírt vásárolni, de azért valamit szoktam hozni. Illetve most az lett a bevett szokás, hogy három dolgot: barátnőmnek egy képeslapot (ezt évek óta csináljuk, mindig hozunk egymásnak), Andrisnak egy kulcstartót (gyűjti őket, meg ez vele is ilyen kölcsönös), meg Hildusnak szoktam valamit (ez most ilyen közös itthoni lett).
Ez a képeslap, szerintem sikerült szépet találni :)
Ez az itthoni hűtőmágnes, abból úgy is gyűjteményünk van lassan, ez meg tök aranyos, Hildusnak tetszett. :)
És ez lenne a kulcstartó. :))
És igen, tudom ám, hogy szívecskés, de hát kinyithatós ésésés nem is rózsaszín, szóval annyira nem gáz, ha meg mégis, akkor elrejti a kulcstartó belsejébe vagy nem tudom, de szerintem annyira aranyos... :) (Niki, te tudom, hogy megérted. ;) )
Ez meg belülről, amit nem értek, mert az Eiffel-torony kicsit kultúra keveredés, de hát valahol igazuk van, az Eiffel-toronytól jók lesznek általában a dolgok. (Bennehagyom, mert azt kell kivenni és körberajzolni és az alapján lehet bármit belerakni.) Ja, bal oldalt nincs fényképezőgép, csak tükör van és ezért látszok. :D
Szóval mutatok még egy csomó mindent, egyelőre ennyi, nagyon jó volt (a végén azért nem úsztam meg a sírós részt, de előre szóltam, hogy nem bírom a búcsúzkodást), várom a további részét. :)