Hildus:

" - Kérek fürdés után olvasztottsajtos kenyért!
Majd, hogy ne legyek féltékeny, hozzátette:
 - Az emberekből téged szeretlek, az ételekből pedig az olvasztott sajtos kenyért."

" - Ha én egyszer elmegyek egy rövid sétára, és nem tudom, merre van a visszafele út, segít mindig a tenyerem.
 - Tényleg?
 - Igen, mert a visszafele utat ismerem. Úgy ismerem, mint a tenyerem."

"Ezután a nap után jön a holnap?"

"Anyukámmal beszélgetünk arról, hogy franciában egy hang különbség van a között, hogy melegek vagy melegük van. Ils ont chaud ("ilzontsó") az, hogy melegek. Húgom:
 - Mi? Izomsó?"

"Hildus fülén fülhallgató indulás előtt.
 - Azért van rajtam, hogy mielőtt elindulunk ne felejtsem el itthagyni."

"Hildus csokit hoz a szobámba. (A történethez tudni kell, hogy anyáéknál tartjuk a csokit, és csak ők adhatnak nekünk.)
 - Danke, liebe Hildus!
 - Elértem anyáéknál a polcot.
 - De ezt nem szabad!
 - Tudom, de kellett..."

"zsepirakományot"

Reakciók arra, ha állandóan ölelgetem, puszilgatom:
 - De miért kell mindig engem cuncungatni?
 - Jaj, ne! Már megint kezdi...
 - A fülem nem azért van, hogy cuncungasd, hanem hogy halljak vele!

Az előzményekre már nem emlékszem, de ez a mondatrész megmaradt:
 - ...hogy ne legyen fizikus a gatyám.
Piszkosra gondolt :)

 - Olyan a hajam, mintha egy csap lenne. Csöpög belőle a víz, mert nem zártuk el.

Húgom óvónénijét rajzolja.
Kérdezem: - Valami keze nem lesz a szerencsétlennek?
  - Nem szerencsétlen a neve, hanem Barbara!

makkfa = bükkfa :)

tintaló = tintahal :)

Húgomnak mesélek az évzáróról.
 - Akkor megkapom a fantasztikus bizonyítványomat.
 - Azt mire lehet használni?

Bemegyek Hildus szobájába, már nyitva a szeme. Kérdezem, hogy egyedül kelt-e fel.
 - Hát, egy kicsit a madárka is segített az énekével.

Hildus füle sebes, folyton piszkálta és csak rosszabb lett, leszidtam.
  - Holnap, holnapután, meg örökre már hagyom...

Hildus óvodájában szokás, hogy a gyerekek, amikor elballagnak, "Zuckertüte"-t kapnak (a lényege annyi, hogy egy nagy tölcsér és a manó rak bele édességet, meg "iskolás dolgokat", pl. kis füzet, szép toll). Csinált nekem egy sajátot papírból.
 - És ezt miért kapom?
 - Hát mert amikor te lettél iskolás, nem kaptál, csak olyan tasakot...

Bernát:

"(Osztálykirándulásra való pakolás után.)
 - Olyan hiányérzetem van...
(Kb. felsoroltam az egész listát, amit vinni kell, majd kiderült, hogy a gyógyszer maradna itthon.)
 - De nekem még mindig olyan hiányérzetem van... Tudom már, téged nem pakoltalak be!"

Fordít angolból.
Message = masszázs :) (látszik, hogy anyukám mit tanul :D)

Ovisok:

N. haja elől kicsit rövidebb, nem lehet normálisan összefogni, folyton a szemébe lóg.
 - Most már igazán móresre kellene tanítani a hajamat!

Az oviba ebihalakat hoztak egy akváriumba, az egyiknek már két lába kinőtt.
Z.: - Nézd, annak milyen sok lába van!

Sétálunk, elkezd cseperegni az eső, M.-n kapucni és sapka is van, rajtam ugye nincs. Odahajolok hozzá, a fejemre teszi a sapkát.
 - Hogy ne legyél vizes...

 Az ikreket próbáltam hazacsalni.
 - Menjetek haza a gurulós székhez... (hétvégén kapták, iskolába mennek jövőre)
 L.: - De Nori, te sokkal jobb vagy, mint a szék!

M.-t kérdezem, hogy van-e testvére. A mellette álló B. válaszol:
 - Nem, ő egypetéjű!

Z. fogja a kezem, de akar valamit az óvó néninek valamit mondani.
 - Nori, foglald a kezed!

L. mesél a Zuckertütéjéről. (Háttérinfo: a Zuckertütét Németországban iskolakezdéskor kapják, van benne édesség, és iskolához szükséges "szép" dolog, pl. mintás radír, vonalzó készlet... A mi ovinkban ovis ballagáson kapják meg.)
 - Volt benne tictac, meg csoki, meg mogyoró... a többi meg nem fontos.