Nem az első és nem is az utolsó bejegyzésem Olaszországról, ahol csereprogramon voltam. :) Előre annyit, hogy nagyon jól éreztem magam, az olasz család nagyon kedves volt, a program is jó volt (még ha kicsit sok is néha, meg esténként túlélésre játszottam), már nagyon várom a magyarországi részét (kevesebb, mint két hét múlva lesz). :)

Először azért "ajándékos" bejegyzést írok, mert van, amit nem bírom ki, hogy ne mutassak meg, a többi képből meg még amúgy is válogatni kell (csináltam kb. 500 darabot).

Ez a tipikusan "Norcsi bekattan és úgy érzi, hogy beleőrül, hogyha nem változtathatja meg a világot és kitalál valami jelentéktelen hülyeséget, amivel szerinte meg lehet" (jelen esetben ez a mézeskalács díszítés) típusú ajándékaim egyike, de azért szerintem ha egy bizonyos szögből nézzük, aranyos, főleg, hogy éjszaka közepén álltam neki. (Nem egy mai darab, az után készült, hogy végre visszajött a betegségéből és rossz kedve volt, én meg megpróbáltam felvidítani...)

Azért örül neki, már amennyire lehetett gondolom, mert pl. Anyukám kifejezetten furán nézett rám, attól függetlenül, hogy akkor még nem volt az a mániája, hogy márpedig ennek a kapcsolatnak nincs jövője... (azóta nem mutatom meg az ilyesmit.)

Na, de fogalmam sincs, miért lett ilyen negatív hangvételű a bevezetés, mert amúgy nem vagyok szomorú, szóval... :) A szívecske alakot mondhatnánk úgy is, hogy véletlen, de igazából ez maradt a mézeskalácsokból januárra, ami nyílván annak köszönhető, hogy ebből többet sütöttem. (Ez az, amivel őrületbe kergettem a barátnőmet, amikor együtt sütöttünk, hogy fogtam egy formát - szívecskét - és kiszaggattam vele néhány tepsinyit. :D)

...aki nagyon reméljük, hogy nem találta meg a blogomat (oké, erre kevés az esély :D), mert nem szeretek poént előre lelőni, de ezt most muszáj.

Jövő vasárnap indulunk, ez ilyen "üdvözlős ajándék", neki, a családnak, majd elválik. Ha emlékeztek, tavaly is csináltam hasonlót, csak kisebbet (a mintás könyv ugyanaz, Tiszavidéki keresztszemes minták, dédnagymamámtól "loptam"), mert akkor utolsó héten álltam neki és még beteg is voltam... na de most! :)

Egyébként világlátott darab lett, a nagy része Franciaországban készült. Ekrü a kongré, eredetileg fehér keretbe szántam, de úgy túl sápadt lett volna.

(A fényképezési szög kicsit béna, meg be is csillan, de azt hiszem, már ismeritek a "tudásom" ezen a téren... :D)

Mutatom azt, ami tegnap lett végül kész. Nevezzük az iskolai "szívküldés" alternatív verziójának (amiről megbeszéltük még jó régen, hogy nem fogjuk, mert gáz) vagy Valentin-napi ajándéknak vagy csak simán szívecskének vagy tulajdonképpen aminek szeretnétek, lényeg a lényeg... szóval az egy hónapos szívecske kistestvére.

Húgom látta, amint éppen ötleteltem hozzá (nem volt konkrét elképzelésem), úgyhogy gyorsan lefirkált nekem egy elképzelést:

Amit én kicsit átalakítottam, mondjuk úgy, hogy olyan rajzra, amiből már mintát is lehet csinálni...

Aztán a számítógépen minta lett belőle, meg megálmodtam a színeit is és kb. három nap (nem folyamatos!) hímzéssel kész is lett.

Szintén direkt "pici", mert tényleg kis kedvességnek van szánva... :)

Igen, tudom, kicsit gyerekes, kicsit színes, kicsit olyan, mint az "én lelkem" (na jó, ott több rózsaszín és pillangó van), de szerintem tetszeni fog neki, legalább vidám... :) Azért Anyukámnak most inkább nem mutatom meg, mert a hitéből kitérne tőle szerintem.

Szintén egy hímzés (több egyelőre nincs, bár már van egy, amit majdnem befejeztem, szerintem ma meg is lesz :) ), Hildus szülinapjára készült.

A határidő záros volt, mert az említett szülinap előtt pár nappal állt elém azzal, hogy én hímezzek neki kutyát. Hát jó, azt mondtam, ha megrajzolja, megcsinálom, szóval megrajzolta:

(Ezen a fotón ahogy látom, a rajz alatt konkrétan egy másik hímzés mintája és kivágott kongréja van. :D Azt barátnőm kérte, de óriási, úgyhogy az októberi 18.-ik szülinapjára mertem csak ígérni.)

Természetesen részletes utasításokat kaptam hozzá, például, hogy zöld kongréra szeretné, mert azon látszik jól a hó, ezért a sapka színeit is kicsit átvariáltam, bár végül találtam olyan zöldet, ami jól látszik. Na jó, engedményt is kaptam - nem kellett minden hópelyhet kihímeznem, ami kifejezetten hozzájárult ahhoz, hogy hamar befejeztem. :)

Íme, a végeredmény :)

Hilda elégedett volt, meg a többi kisgyereknek is tetszett (nézegették körbe a hímzéseimet, mert hogy már három van Hildus szobájában) :)

A csomagolással is elszórakoztam egy kicsit (pufis festék *-*), aminek az lett az eredménye, hogy nem merte kibontani - nekem kellett - és végül kivágtok a kidíszített részt és megtarthatta. :D