Tudtam, hogy iskola mellett kevesebb időm lesz írni, csak azt nem hittem, hogy már első héten. De öcsém szerint ez a legnehezebb hét a tanévben. :) Nos, azért a mérlegem elég jó...

 - bekötöttem Hildus összes könyvét, Bernátéból is elég sokat, a sajátomból még annyira nem sokat

 - szereztem két ötöst :) (irodalom memoriter, angol szintfelmérő)

 - három délután nyelvvizsgára készültünk :)

 - plussz csütörtökön például négy órát tanultam...

Szóval volt dolog, a kihívás napi jellegét is kicsit átértelmeztem. :) De jöjjön a mai nap!

5× Írd le milyen mániáid vannak.

Elsőként a régebbiről: a kisgyerekek. Imádom őket, már azt is, hogyha az utcán meglátok egy kisbabát/gyereket, mindig mosolygok rá és úgy örülök, ha visszamosolyog. :) De persze ezt továbbfejlesztve imádom, amikor gyerekek vannnak körülöttem, játszhatok velük...

A másik mániám a francia, ez kb. másfél-két éve van meg, tanulok franciául és egyre jobban imádom. Nekem azért a középfokú nyelvvizsga / emelt szintű érettségi a jövő év végére még elég elképzelhetetlennek tűnik, de hát öt faktos csoportos óránk van egy héten és atanárnő nálam jobban tudja, szóval... :) A franciával is az van, hogy bárhol meglátok egy Eiffel-toronyos pólót vagy francia feliratot (akár még használati utasítást is vagy tényleg bármit :D), rögtön lelkendezek, ezt elvileg a dédnagyapámtól örököltem, aki francia tanár volt és mindenből csak francia kellett neki. :)

A többi mániám akár hobbinak is nevezhetnénk, arról majd akkor írok.

Tegnap lemaradt... igazából fel sem tűnt, hogy eltelt még egy nap. Pörgök, rendezkedek, közben meg sopánkodok (feltalálták itthon a preiskola szindrómát... engem rögtön diagnosztizáltak vele), amúgy nem az iskolával van baj, hanem hogy előtter még meg terveztem/tervezem váltani a világot... na, de ez a bejegyzés nem erre van kitalálva, szóval kihívás.

4× Meséld el a legcikibb sztorid ^^

Legcikibb sztorit nem tudok, az ilyen kérdésekkel mindig bajban vagyok, már nem először futok bele... na, de akkor most mesélek egy cikit, csak hogy itt is legyen valami. :)

Elég régi történet, még általános iskolás voltam (azt hiszem ötödikes), amikor egy magyar órán a tanárnő óra közepén adta fel a házit (egy verset kellett megtanulni). Én meg valamiért azt hittem, hogy vége van az órának és átmentem barátnőmhöz és valamit elkezdtem neki magyarázni a versről, de mindezt sikerült óra közepén. :D A tanár leszidott, én meg úgy megszeppentem.

Kisgyerekként borzasztó rosszul ettem (körülbelül semmit), így sok olyan ennivaló votl, amitvel anyukám szórakozott, hogy biztos legyen kedvem hozzá. Ilyen volt például a lekvár csigás tejbegríz, a kecsappöttyös virslikarikák, meg a lekváros kenyér tejszínhabbal.

Ez utóbbit ettük húgommal egyik délután, és amikor a második kenyerét csináltam, eszembe jutott, hogy az egyik legyen mosolygó fejes. :) Ő meg összerakta a kettőt és így lett egy ember...

3× Mondj el 15 dolgot magadról.

1.) Azt szoktam mondani, hogy három dologtól félek: a magasságtól, a kutyáktól és az emberektől.

2.) Magamtól sosem nézek filmeket, maximum sorozatokat, de van egy barátnőm, aki imádja őket. Mindig megnézet velem olyanokat, amiről tudja, hogy tetszeni fog.

3.) Ha már sorozatok, sokat szeretek, most éppen a Swiched at birth (Elcserélt lányok) folytatását várom, az amerikai premier szeptember 3-án nyolctól lesz.

4.) Fiúkkal, férfiakkal még kommunikálni is nehezemre esett néhány éve (van, aki ezt az apámmal való fantasztikus kapcsolatomnak tudja be), de nem annyira régen megtörtént velem a "csoda", lett egy kivétel. ;)

5.) Alapvetően komolynak és felelősségteljesnek lát mindenki / láttatom magam / vagyok is, de hajlamos vagyok naivitásra, "pillangólelkűségre" is...

6.) Mindig éjszaka jönnek a világmegváltó ötleteim, de amúgy is rosszul alszom, sose pihenem ki magam.

7.) Szeretek iskolába járni, amióta csak iskolás vagyok. Pedig mindenki mondta, hogy ki fogom nőni. :)

8.) Én vagyok a megtestesült negatívság, de igyekszem ezen változtatni és értékelni mindent, mert tulajdonképpen csomó jó dolog vesz körül.

9.) Akármennyit dolgozok, mindig úgy érzem, hogy nem csináltam semmit és még ötszáezer másik dolgom lenne. (Éppen most is.)

10.) Nem nagyon kezdeményezek semmit, minden barátságom úgy kezdődött, hogy a másik csinált valamit. :)

11.) A rosszabb időszakaimban meg vagyok győződve, hogy mindenki utál, de egyébként is fél évig a megismerkedés után körülbelül mindenkiről ezt gondolom. Tanároknál is például...

12.) Imádom a húgom, imádok vele csinálni mindent, sosem értettem azokat, akik "le akarják koptatni" a kistestvérüket. Lehet, hogy nekik nem jutott ilyen hihetetlenül aranyos? :)

13.) Mindig, de mindig túlvállalom magam. A teendőim listája végtelen, sosem érzem azt, hogy na, most már minden kész. Ez egy idő után elég idegesítő...

14.) Ha szomorú vagyok, mután nagyon sajnáltam magam, elkezdek takarítani, hajat mosni, megpróbálok rendet rakni kívül, mindent újrakezdek (ami egyébkétn akár a hobbim is lehetne). Azért ne radikális dolgokra gondolojatok, nehezen változtatok a megszokotton, a kisfiú, akire vigyáztam is aranyosan kérdezte meg, hogy "te mindig ugyanoda ülsz az asztalnál?".

15.) Nem bírom a tizenötödiket kitalálni. Azt hiszem, elfáradtam...

Tegnap megtörtént a történelmi pillanat: elkezdtem füzetet kötni. Az előző két évben nem jutottam a végére, pedig cska ketten voltunk, és volt, ami végig borító nélkül maradt.. Ezt megelőzve idén jobban beosztom, tehát pl. nem várok a füzet kötéssel, amíg könyveket is kapunk.

Tegnap Hildus füzeteivel kezdtem (bemelegítőnek is jó, mert csak 9 db).  Délelőtt voltunk papírboltban, mert a vignettáit matricákkal akartuk díszíteni és a készleteim igencsak megfogyatkoztak, szóval vettünk három csomagot.

Aztán este neki láttunk...

Íme, az előkészületek. :D Zene, cicusoskutyusosnagyoncuki csomagoló papír, három különböző színű vignetta (lila, kék, rózsaszín) nyomtatva - aminek egyébként az aljára még kézzel fogunk írni -, meg persze a matricák, amik a képen nem látszanak. Ja, meg a gyerek az ágyra száműzve. :) (Ő csak a matricázásnál tudott segíteni.

Szóval bekötöttem őket, ráragasztottam a vignettát, Hildus pedig válogatott a matricákból, aztán jött a nejlon borító (amit nem ragasztottam le, így később le lehet bontani, ha írni akarunk a vignettára).

A vignetták ilyenek lettek végül (árnyékokért, fényviszonyokért bocs, 23:30 körül fotóztam :D).

Ilyenek meg a füzetek kész állapotban. :) A végén a kisasszony már félig bóbiskálva az ágyamból adott a matricára vonatkozó utasításokat, de megcsináltuk. :)

Aztán lefektettem és kezdhettem a nyomokat eltakarítani... :)

Szóval 9 / rengeteg, de szépek lettek, büszke vagyok rájuk. :)