Úgy néz ki, megint hisztiszünetet tartok, mert nem lesz időm rá. De most már tényleg jobban vagyok. :) Viszont inspiráció az kell, mert mindjárt elalszok, és rájöttem, hogy lenne még dolgom.
Az én titkom ilyenkor a kávé (és ennek semmi köze a koffeintartalmához) és - mint utóbb mindig rájövök - a zene, valami jó pörgős. Van néhány a tarsolyomban, most ezt "használom":
Ez sajnos ilyen nagyon hisztis, világfájdalmas bejegyzés lesz, úgyhogy akinek nincs ma ehhez ereje, az ne olvassa el, de hova máshova írnám, ha nem ide?
Az a helyzet, hogy én sem tudom, mi van velem, és mi miért történik, de az az igazság, hogy már úgy érzem, belefáradtam mindenbe... egyszerűen nem tudok mit kezdeni az idővel, nem tudom magam hasznosnak érezni, és minden kis apró lökés még jobban kizökkent az érzelmi egyensúlyomból. Nem, nem most kezdődött, de most valahogy nagyon az alján vagyok - és nagyon remélem, hogy innen felfelé vezet az út, mert ez így pocsék érzés...
Legszívesebben egész nap sírnék, azt sem tudom miért, de aztán mindig jön még egy dolog, ami elkeseríthet... Olyan dolgok, amelyek miatt máskor talán kicsit megbántódnék, szomorkodnék egy kis időt, most annyira visszaütnek... nem érzem, hogy bármi értelme lenne annak még, hogy én egyáltalán felkelek reggel... ha csak nem az, hogy még legyen egy-két embernek kibe belerúgni. Mert akár hiszitek, akár nem, akinek eleve rossz a kedve, elég két mozdulat, hogy még rosszabbul érezze magát, és mellesleg eddig én sem gondoltam, hogy néhányan egy tízperces beszélgetésbe mennyi bántó dolgot bele tudnak sűríteni... az a baj, hogy most tényleg nem egy konkrét dologról van szó, hanem - azon kívül, hogy nyilván tudok egy-két konkrét dolgot is mondani - csak arról, hogy elfáradtam és elegem van.
Nem tudom azt sem, hogy hol vannak azok, akik ígérnek nekem, miért nincsenek itt akkor, amikor számítok rájuk? Csak remélni merem, hogy úgy, hogy jövő héttől megyek az óvodába, jobb lesz ez az egész, de bevallom, azt sem várom annyira. Biztos jó lesz. Illetve remélem, mert most semmi sem jó.
Az a legrosszabb, hogy nincs, amit várni tudnék... Nincs olyan, amire azt mondhatnám, hogyha eljön, akkor vidám leszek. Pedig tényleg bármit megtennék lassan, hogy kizökkenjek ebből az állapotból, mert szörnyű, és emberek közé menni se egyszerű vele, még ha ideig-óráig tudok is mosolygós arcot vágni...
"Derűstől a felhősig? Lakásod visszatükrözi pillanatnyi hangulatodat. A szobáid teljesen kuszák, pont mint az életed: munka, szerelem, kamra… éppen mikor mi. Életedben a fent és lent fázisai váltják egymást, ezért a rend és rumli is. Az íróasztalodon kis cetlik sorakoznak, amikor pedig hétvégén időd engedi, eltakarítod életed romjait."
Ez a teszt mondta ezt. Komolyan elgondolkoztam, hogy mi honnan is ismerjük egymást.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sziasztok!
Szeretettel üdvözöllek a honlapomon!