Anyukám feltalálta a spanyol viaszt (bár szerinte nem), amikor a hétvégi hisztimnél mondta, hogy ő nem várna azzal a karácsonyi ajándékkal, hanem dobjam be a postaládába. Én meg annyira lelkes lettem, mert tudom, hogy meglepetés és örülni fog neki... és már kész, pedig csak péntekre kell. :) (Na jó, igazság szerint csütörtökön már magammal kell vinnem, mert megyünk el az osztállyal.)
Ígértem, hogy fényképezek és szerintem tök jó lett, büszke vagyok mindegyik részére, szóval mutatom. :)
Húgom ajándék rajza :)
A sárkányom bekeretezve :)
A mézeskalácsok, amiket beletettem. (A cicást az anyukájának csináltam, mert nagyon kedves volt velem.)
És akkor tegnap / ma reggel csomagoltam is... :)
A mézeskalácsok mentek egy régi bonbonos dobozba, amit kívülről becsomagoltam.
Ilyen lett kívülről.
Ez meg a sárkány becsomagolva, a borítékban van a rajz, meg írtam hozzá levelet is.
És most már csak remélem, hogy örülni fog neki... :)))
(Kivételesen nem akarok magyarázkodni, hogy miért nem voltam. Remélem, nem gond.)
Viszont most van mutogatni valóm:
Ez a sárkány karácsonyi ajándék lesz a barátomnak. Vagy hogy mondjam... :) (Azóta több hímzésem is elkészült, pl. a másik ikernek, úgyhogy mindjárt szerencsétlenkedek a hímzős menüben is, majd nézzétek meg. Csak most ezt meg akartam itt is mutatni.)
Emlékeztek még a tavalyi hóembereimre?
Szóval ők voltak azok. Akkor még nem volt semmi, illetve hát csak barátság mindkettőnk részéről, szegény meg is ijedt, amikor odaadtam neki, merthogy meglepődött, hogy ugye kap tőlem bármit és ő meg nem készült... aztán megoldotta a dolgot. :)
Azóta meg sok dolog történt, és lassan már három hónapja együtt vagyunk, én meg boldogabb vagyok, mint valaha, még akkor is, hogyha az elmúlt két hetembe például több aggódás, sírás vegyült, mint szó szerint vett boldogság.
De remélem a sárkány tetszeni fog neki, elég rég óta hímezgetem, kicsit túl ráérősen is, lenne még mit csinálnom karácsonyig, de úgy is el kell foglalni magam valamivel, hogy ne hisztizzek, szóval egyáltalán nem baj. :)
És még így a végére: kérlek szurkoljatok, hogy minél előbb oda tudjam adni! Addig meg igyekszem neki hinni, mármint hogy nincs nagy baj. Nincs is. Csak én vagyok hisztisebb, mint kéne. Mint mindig. És már nem sokat kell kibírni, remélem. :)
Nem azért írok, mert ne lenne miről, csak kicsit elfoglalt vagyok mostanában, amikor meg időm lenne, összeszedni nem szoktam tudni magam... de ami késik, nem múlik, fogok én még írni. :)
Bár nem most, mert most egyszerre kéne gyereket fürdetnem, tanulnom, öcsémet rugdosni, hogy tanuljon, hímzésmintát tervezni, hajat mosni, szóval ezer dolog van még csak mára is.
VISZONT végeztem az egyik hímzéssel (meg közben többel is, ide nem mindig rakom ki őket, de a hímző sarok menüben nyomon követheted, akkor is, ha plurkön nem látod):
Az egyik ikerlánynak készült, akit még az oviból ismerek, most húgom osztálytársa és imádom őt is, a testvérét is. :) Jövő vasárnap az ő "cirkusziskolás" szülinapi bulijukra vagyok hivatalos, oda viszem ezt is, csak semmi meglepetés, előre megbeszéltük, ki mit akar. :)
Viszont most 25-ig be kell fejeznem a másikat is (dalmata), utána pedig 27-ére még egyet (barátom szülinapja :) ), szóval kívánjatok sok-sok-sok-sok sikert, meg kis alvásigényt. :D
A keresztszemes hímzést szoktam mondani (mondjuk anyukám szerint a testvéreimmel való tanulás :D - na jó, viccet félretéve azt a részt inkább érdeklődési területnek mondanám)...
Szóval ha már hímzés, körülbelül másfél éve kezdtem el "újra" keresztszemezni (előtte iskolai technika órán tanultam, nem szerettem különösebben, főleg, hogy egyszer itthon hagytam a munkám és majdnem egyest kaptam érte - nem túl jó ismerkedési alap :) ), amikor egy képeslapot akartam csinálni húsvétra. Nem küldtem el, csak fényképet róla, a francia cserediákomnak és a családjának. Na, azután meg rászoktam...
Jöttek sorban a minták, amiknek nem tudtam ellenállni, az alkalmak, melyekre alkotni akartam; előtte is szerettem kézműveskedni, de ekkor kezdtem igazán színvonalasabb dolgokat alkotni, amik akár ajándéknak is megfeleltek. Szeretem csinálni azóta is, mostanában inkább saját, személyesen (bár általában képek alapján, mert rajz tehetségem nincs) általam tervezett mintákat hímzek ki. :)
Élvezem, hogy az emberek megnéznek vele, az iskolában, a BKV-n, bárhol, ahol éppen előszedem, a benyomások abszolút pozitívak, sokan (főleg az idősebb korosztályból) oda is jönnek, kérdezgetnek, de iskolában is volt már többször, hogy elismerést kaptam miatta. És még senki nem dobta vissza, hogy neki nem kell... :) Bár ahol gyanús, hogy esetleg a keresztszemes nem az ajándékozott műfaja, csak papírba keretezek, mit egy képeslapot, hogy ne érezze úgy, hogy feltétlenül ki kell tennie, nekem az is elég, ha örül neki és nem dobja ki esetleg... :)
Mindig sok betervezett van, még több, amire végül nem jut időm de szeretem csinálni. Most voltam túl egy "hosszabb", kb. egy hónapos szüneten, még pihentettem a Naturkindert is (az az eddigi legnagyobb munkám), meg amit utána csináltam (bár az kisebb), de most barátnőm szülinapja alkalmából van egy újabb majdnem kész hímzésem. Utána ikrek szülinapjára, majd barátoméra, aztán van még egy kislány... szóval a következő négy terve, ha máshol nem, fejben már biztosan megvan. :)
Szerintem ennyit még senki nem hagyott ki a kihívásból... de mindenesetre folytatom, végig fogom csinálni, remélem, ezentúl kicsit rendszeresebben. :)
6× Milyen a stílusod? öltözködés, viselkedés, beszéd stbstb...
Az öltözködéssel, a kinézetemmel néha már túl keveset foglalkozok, szóbval arra azt szoktam mondani, hogy stílusom sincs. .) Azért mostanában igyekszem többet figyelni rá... Egyébként sziinte mindig farmer + színes póló és "bebújós" kardigán is lenne mostanában, csak sajnos ahhoz már túl hideg van. Egyébként kabátból kivételesen egész csinos van, meg már azért sokat javultam. :)
Viselkedés alatt nem tudom, mit értsek itt most, de hát amennyire olvastok, tudjátok... általában megszólalni se merek, főleg ismeretlenek / felnőttek környezetében, de úgy szoktam fogalmazni, hogy olyan "jókislányos" (= mások strébernek mondanák, de mindegy :) ). Igyekszem egyre kevesebbet adni mások véleményére, szóval ez könnyebb lesz, remélem...
Beszéd... :) Nos, motyogok és hadarok, általában egyszerre, úgyhogy csomószor kell ismételnem. Egyébként itt is érvényes az, hogy attól függ, kivel vagyok, mert olyanok tekintetében, akikhez nem állok közel, ötször átgondolom, mit mondok...
***
Ez ugyan nem tartozik ide, de külön bejegyzést nem akartam neki, szóval hallgassátok meg Kelly új számát, ha még nem hallottátok, én imádom :)